orális légzés újszülötteknél†

az újszülötteket kötelezőnek tekintik az orr lélegzésére, ezért a szabadalmi orr légutaktól függ a szellőzéshez. 30 egészséges (1-3 napos) csecsemőnél vizsgálták a szájon át történő légzés bekövetkezésének körülményeit és a szájszellőztetés hozzájárulását a teljes szellőzéshez. Az orr-és orális légáramlást két rezisztens pneumotachométerrel mértük, a pulzusszámot tcPo2, et CO2 és az alvási állapotot pedig folyamatosan rögzítettük. A zavartalan alvásban vizsgált 10 csecsemő közül háromban spontán oronazális légzést figyeltek meg mind az aktív, mind a csendes alvás során (átlagos időtartam 19±25 perc), az árapály térfogatának eloszlása 70%±12% orr és 30%±12% orálisan. Hat csecsemőnél sírás után oronazális légzési epizódokat is megfigyeltek (átlagos időtartam 21±19 másodperc). További 20 csecsemőnél több, 15 másodperces, végkielégítéses orr-elzáródást végeztek; ezeknek a csecsemőknek nyolc (40%) kezdte meg és tartotta fenn a szájon át történő légzést az orr elzáródására adott válaszként. A légzésszám, az árapály térfogata, a pulzusszám és a tcPo2 nem változott, amikor az oralis légzés az orr elzáródására adott válaszként jelentkezett, bár a percenkénti szellőzés 265-ről 199 ml/perc/kg-ra csökkent (P<0, 05). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az újszülöttek az orális légutakat szellőztetésre használhatják, mind spontán, mind a teljes orr-elzáródás hatására.

Leave a Reply